Cikkeim

Alább görgetve az alábbi cikkek olvashatók:

(Az írások szerzői jogvédelem alatt állnak, kérlek kérd az előzetes engedélyemet ha idézni szeretnél belőlük:)

♦ Az emberi test felépítése és használata

♦ A szöveti feszültségek okai

♦ Korunk testhasználatának veszélyei

♦ Testtudat

♦ A testben tükröződő ritmusok

♦ Életerők

♦ A test és a tenger analógiája

♦ Az egészség

♦ A test egyensúlya

♦ A gyengédség

♦ A testfolyadékok keringése

♦ Biodinamika és biomechanika

♦ Jelenlét

♦ A biodinamikus kezelésről

♦ Levél az örök körforgáshoz

♦ Jógafilozófia

♦ A biodinamikus kezelés alapfogalmai

♦ A craniosacralis biodinamika es a kvantumfizika

♦ Szex és szeretkezés

♦ Mi a teendő derékfájás esetén?

Az emberi test felépítése és használata

Mi emberi lények sokmillió éve fejlődésben vagyunk. A Földön élő  összes faj közül mi vagyunk képesek leginkább megfelelni a környezeti hatások kihívásainak, testünk pedig az egyre bonyolultabb feladatok ellátásához alakulva mind a mai napig folyamatos fejlődésben van. A feladatokhoz, a kihívásokhoz hozzáalakul testünk felépítése: a funkció határozza meg a struktúrát.

Az ősóceánban megjelenő egysejtű élőlények közül néhányan a táplálékfelvételhez és az ahhoz szükséges helyváltoztatáshoz más utakat keresetek mint fajtársaik. Törzsfejlődésük végtelen ideje során az ő leszármazottaik egyre ügyesebben szerezték meg a létfenntartáshoz szükséges táplálékot és így jobb eséllyel biztosították utódaik által alfajuk fennmaradását. Valahol a családfa végén megjelentünk mi emberek, akik a testvérfajokhoz képest a legnagyobb törzsfejlődést valósítottuk meg: a természetnek kiszolgáltatott félő, didergő előemberből felegyenesedett, egyre bonyolultabb eszközöket használó, maga létét kutató, elvont fogalmakban gondolkodó emberré váltunk.
Mindeközben a fizikai megnyilvánulásunkat hordozó emberi test is bámulatos fejlődésen ment keresztül ahogyan a szintén rohamosan fejlődő központi idegrendszerrel karöltve egyre bonyolultabb feladatok elvégzésére tett minket képessé. Ahogyan a bevezetőben már említésre került: a fejlődés során a funkció határozza meg a struktúrát. A rendelkezésre álló fizikai megnyilvánulás, a test, a környezeti kihívásokhoz illetve a megvalósítható feladatokhoz folyamatosan hozzáigazodni igyekszik.
Jó példa erre a csípőnk, a medencénk elrendezése, mely a négylábon közlekedő fajoknál még a hátsó végtagok mozgásaihoz igazodva mozgékony felépítésű és az ehhez szükséges formájú, míg a felegyenesedett ember esetében ezen feladatát kiegészítette a belső szerveink tartókelyhének funkciójával.
Ehhez alakult hozzá az formája és ugyan mozgékonysága csökkent, de fejlődésének története magában hordozza a valahavolt emberfeletti rugalmasságát, benne ott szunnyad a potenciál, hogy ha a funkció megköveteli, a már kitapasztalt, megvalósított struktúrális elrendezést felvéve más feladatoknak is meg tudjon felelni. Talán a jógik és a harcművészetek mesterei az önmegismerés útját járva a testgyakorlatok által ezen potenciál megvalósításával, manifesztálásával lesznek képesek a test emberfeletti képességeit demonstrálni.
Természetesen ezen gondolatmenet igaz minden egyes testrészünkre, csontjainkra, például a gerincünkre is. Ahogyan a kígyók a földön horizontális irányú haladáshoz fejlesztették tökélyre a gerincük felépítését, az ember a felegyenesedéssel együttjáró számtalan új funkció megvalósítása közben a gerincoszlop alakját is úgy alakította, hogy képes legyen az a felsőtestet a gravitáció által őt érő erő megváltozott irányának ellenében megtartani. Olyan alakúvá formálta a csigolyákat és a gerinc egyéb struktúráit, hogy pusztán alakjuknál fogva is szinte öntartó szerkezetként maximális hatékonysággal segtsék a testnek a nehézkedési erővel szembeni kényszerű ellentartását.
Lábunk talpboltozatai egy másik könnyen érthető példája annak, hogy miként alakítja át a funkció a láb csontjainak szerkezetét, struktúráját. A talpboltozat úgy jön létre, hogy a lábfej hosszanti irányban enyhén megcsavarodik, így a belső lábcsontok ívet formálva a felegyenesedéssel együttjáró megnövekedett súlyt könnyebben képesek hordozni magukon, ugyanakkor megtartva a gyors helyváltoztatáshoz szükséges funkciókat is.

Testünk továbbá, nemcsak egy struktúrális-funkcionális biomechanoid, hanem mint egy festmény, magán viseli létünk minden ecsetvonását. Tükröződik benne az összes minket ért fizikai vagy lelki trauma is.  Működését alapvetően befolyásolja a pszichés és fizikai állapotunk, érzelmi reakcióink, gondolat-, mozgás- és tartásmintáink valamint személyes hiedelemrendszerünk is. A vászon mérete és formája alapjaiban adott, ámbátor kitartó munkával formálható, átalakítható, de alapvető testtípusunkat, felépítésünket lágyszöveteink velünk született, összefüggő hálózata adja.

A harmónia titka nem múló ideálokhoz való hozzáformálódás, hanem eredendő alkatunknak megfelelő életvitel, a test természetes igényeinek kielégítése mind táplálkozás, mind mozgás terén, valamint az optimálisan elérhető egyensúly megtartása. Ez nem feltétlenül jelent tökéletes szimmetriát, hiszen az a test esetében nem is érhető el, melynek biológiai okai vannak. A fejlődésben nincsenek egyenes irányok, csak bal vagy jobb. Ezek eredője adhat egy többé kevésbé függőleges középvonalat, de az sem statikus, hanem minden pillanatban a dinamikusan változó egyensúlyra törekvés eredménye.

A szöveti feszültségek okai 

Lágyszöveteink nélkül csak egy halom csont lennénk egy bőrzsák alján. Alapjaiban a kötőszövetek végtelen hálója határozza meg testünk formáját. Az embrió fejlődése során is a lágyszövetek adják azokat a belső tereket melyekbe a csontok “belenőnek” és később, egész életünk során a lágyszövetekben lévő feszültségrendszer határozza meg, hogy a térben hol helyezkedjenek el csontjaink.

Rendkívül fontos, hogy szöveteinkben csak azok a feszültségek legyenek jelen, melyek testünk  a nehézségi erővel szembeni megtartásához, valamint funkcionális mozgásaink kivitelezéséhez szükségesek. Minden további feszültség kimozdítani igyekszik a testet aktuális egyensúlyából, melyekkel szemben az egyensúly megtartása érdekében a testnek egy ugyanakkora ellenerőt kell gerjesztenie, mely szükségszerűen egy újabb feszültséggel jár együtt.

Nemcsak pszichénk markánsabb reakciói jelennek meg azonnal a testünkben, mint például a stressz hatására megfeszülő izmok vagy szöveteinknek a boldogsággal együttjáró általános ellazulása. A minket ért külső (érzékszerveink által közvetített ingerek ) és belső ( gondolataink és az azok hatására felmerülő személyes emlékeink ) hatásokra adott érzelmi reakcióinkra az agyalapi mirigy biokémiai vegyületeket választ ki, melyek a vér által a sejtekhez jutva alapjaiban befolyásolják azok működését.

Ezek a belső szövetfeszültségeket, valamint a testet ért fizikai traumák ( pl. ütés, égés, sebek, műtéti hegek ) hatására a szövetekben maradó működészavarokat igyekszik testintelligenciánk minden pillanatban, a legjobb tudása szerint, kompenzálni, melyet leggyakrabban csak újabb szövetfeszültségek ébresztésével tud megtenni.

Ha valamilyen okból medencénk az optimális helyzetéhez képest tartósan balra elcsavarodik, akkor rendszerint a vállöv jobbra csavarodva igyekszik a felsőtest egyensúlyát úgy-ahogy fenntartani. Az ezzel együttjáró szövetfeszülség azonban korlátozza a testfolyadékok zavartalan áramlását amely azonban egészségünk fennmaradásának kerékkötője lehet.

Ezen feszültségi ok-okozati láncolatok életünk során egy darabig még fájdalom nélkül lehetnek jelen testünkben, azonban jellemzően 30-40 éves kortól kezdődően eleinte csak kellemetlen érzetként, majd ha nem teszünk ellene, tartós fájdalomként is megjelennek.

Érdekes módon nem feltétlenül ott ahol az eredendő szövetfeszültségbéli gyökérokok vannak, hanem a leggyengébb láncszemnél, ahol egyébként is funkcionálisan túlhasználjuk, túlterheljük testünket. A túl sok ülés miatt a deréktáj és a nyak a leggyakrabban érintett zónák közé tartoznak, de gyakoriak a térd és bokaproblémák is.

Példaként, akár egy fiatalkorban elszenvedett bokaficamból kiinduló feszültség-láncreakció akár 5-10 évvel a baleset után jelenhet meg derék- vagy nyakfájdalom, esetleg sérv formájában, hiszen a gerinc tartósan aszimetrikusan terhelt csigolyáinak kilépő ideggyökeire ható nyomásra eleinte visszatérő gyulladással, majd egy szerencsétlen mozdulattal együttjáró túlterhelés a porckorong sérülésével járhat együtt.

Más esetben a megbillent egyensúlyt kompenzálni igyekvő pattanásig feszült szalagok végül akár csak egy rossz lépés következtében is tartósan sérülhetnek, de tudnunk kell, hogy az már csak a jéghegy csúcsa, az utolsó csepp a pohárban egy hónapok, évek alatt kumulálódott folyamat legvégén.

Egyszerűen fogalmazva a csontjaink tudnák, hogy hol a helyük, hiszen a fejlődés során úgy alakultak ki, ahogyan a test funkcionális használata megkövetelte. A lágyszöveteinkben lévő pillanatnyi és tartós “felesleges” feszültségek húzzák-tolják ki őket az optimális helyükről, ahova alakjuknál fogva is törekednének.

Korunk testhasználatának veszélyei

Ahogyan Az emberi test felépítése és használata című cikkben már említésre került, az emberi test egészen átalakult amikor az evolúció során a négykézláb, majd görnyedt testtartásban történő közlekedést felváltotta a kétlábra emelkedés és a medencénk, amely korábban inkább a hátsó végtagok szabad és gyors mozgását biztosította, a zsigereink tartókelyhévé is avanzsálódott. A felemelkedéssel megváltoztak a gravitáció csigolyákra ható erejének irányai is, ezáltal izmainknak is újabb funkciók ellátásához kellett hozzáigazodniuk. Ezzel együtt csontjaink alakja is úgy formálódott és formálódik mind a mai napig, ahogyan a jellemző funkciók megkövetelik.

Az emberi faj törzsfejődése során megfigyelhető a test szerkezetének a testhasználat általi átformálódása, mely jogosan felvetheti aggályainkat azzal kapcsolatban, hogy mivé formálódna testünk felépítése, ha a civilizációval együttjáró funkcióvesztéseink, például a csökkent mozgástartományok, egyoldalú, ismétlődő mozgásminták miatt tartósan nem használjuk ki a testünkben már ott rejlő potenciát, ugyanakkor az utóbbi néhány évtizedben a számítógépek és mobileszközök rohamos elterjedésével együttjáró megváltozott testhasználatot nem kompenzálnánk elegendő mozgással.

 

Kissé félelmetes belegondolni, hogy hosszútávon mivé formálhatna minket a test modernkori civilizációval együttjáró használata. Hogyha az emberiség tartósan nem használja a testet annak kialakult funkciói szerint, tehát életünk javarészében csak széken a számítógép előtt, autóban vagy a tévé előtt a fotelban ülnénk, csak mobileszközeinket kezünkben tartva magunk elé, lefelé nézve tartanánk a fejünket. Nem szednénk több gyümölcsöt a fáról felfelé nyúlva, nem néznénk föl a csillagos égre, nem gyalogolnánk és futnánk eleget. Egy idő után méginkább csak a gépesített civilizációban maradhatnánk életben, mely esetleges megszűnése a mi végünket is jelentené. Szánalmas sors lenne ez nagymúltú emberiségünk számára.

Ezt a folyamatot az indiai filozófus Krisnamurti tömören így jellemezte : “Rossz irányba indultunk”.

Fontos tehát, hogy idejében észrevegyük a testünkben felhalmozódó nemkívánatos feszültségeket, mielőtt azok végleg elkanászodva tartós zavarforrássá válva nehezítenék meg életünket, hiszen ekkor már segíteni is nehezebb, hogy a test visszanyerhesse megrendült harmóniáját.

Testtudat

Az alkimista bölcselet szerint egy homokszemből megismerhető a világegyetem. Van aki a makrokozmoszt tanulmányozva igyekszik megérteni a világot teremtő és fenntartó erőket, van aki Indiába utazik, gurukat vagy szenteket követ, hogy önmaga megismerése által kerüljön közelebb az Igazsághoz. Sok út létezik, de bármelyiken is járjunk egyvalami mindegyikben közös: testünk visz bennünket végig rajta, és az út végén lehet, hogy ráébredünk, hogy életünk során az alkimisták aranyát a külvilágban kutatva végig ott ültünk a mindenttudás kincsesládáján.

Testünkben ugyanazon törvények működését figyelhetjük meg, melyek modellezése által az asztrofizikusok a világegyetem titkait próbálják kifürkészni. Ahogyan nehézségi erő híján, vagyis antigravitáviós környezetben a folyadékok a legkisebb ellenállás elérésének érdekében tökéletes gömbaalakot vesznek fel, úgy törekszik a szervezetünk működését vezérlő Testintelligenciánk is az élet minden pillanatában egy optimálisan elérhető pillanatnyi egyensúly megteremtésére. Ez a folyamat a mélyalvás állapotában működik a legerősebben, amikor pszichénk befolyása a test fölött ideiglenesen megszűnik, de némi gyakorlattal éberen, tudatosan is támogathatjuk ezen természetes folyamatot. Ez testtudatunk emelése.

A figyelem a Minden! Csak az létezik számunkra amit képesek vagyunk megfigyelni. És amint megfigyeljük egyúttal hatással is vagyunk rá. Hogy ez pontosan miként működik azt a kvantumfizikusok is csak kísérletekkel tudják bizonyítani, általánosan elfogadott, egzakt magyarázat egyelőre nem létezik, de ahogyan életünk során már mindannyian megtapasztalhattuk a figyelem erejét, például megérezzük azt, ha akár nagy távolságból is, de valaki figyel bennünket, ezen figyelem befelé fordításával megismerhetjük a testünket éltető erőket és az azokat irányító törvényeket. Ezen folyamat közben pedig olyan tapasztalatokra teszünk szert melyeket nem intellektuális megértés folytán a bal agyféltekénk által, hanem a finom testérzetek által közvetlen érzéki tapasztalatokként válnak tudássá bennünk.

Minél több időt töltünk befelé figyeléssel, annál finomabb szinten lehetünk képesek megfigyelni a testünkben szüntelenül zajló önrendező folyamatokat. Ráérezhetünk arra, hogy bár külsőleg mozdulatlannak tűnő testhelyzetekben is testtünk finoman kitágul és összehúzódik, benne mind hosszanti, mind keresztitányban rendező hullámok futnak végig, melyek a szöveteink átjárhatóságától függően könnyen vagy esetleg kissé akadozva igyekeznek egy lehetséges harmónia megteremtésére. Nyugodt, relaxált tudatállapotban ezen folyamatok jóval markánsabbakká válnak, hiszen az autót sem menet közben szerelik, a motort le kell állítani ahhoz, hogy a finomhangolások által aztán jobb teljesítményt nyújthasson.

Nagyobb önmegfigyelési gyakorlattal pedig érzékelhetjük a testtünket átjáró, sőt bőrünkön túl, testünk körül is érzékelhető potenciálmezőnket, melynek puszta megfigyelése által tudatunk arra gyakorolt hatása testérzetek formájában ismét megjelenik az elménkben. Minél mélyebbre merülünk efféle testmeditációk, önmegfigyelések által a szervezetünket közvetlenül vezérlő törvények megértésében, annál inkább meglátjuk, hogy a “külső világot” is analóg módon ugyanazok a mindent-mindennel összekapcsoló, láthatatlan, felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, de mégis napi szinten megtapasztalt törvények rendezik. Ahogyan egy másik bölcs mondás tartja: ami kint az bent, ami fent az lent.

A testben tükröződő ritmusok

Minden ami él, az lélegzik. Légzés alatt nemcsak a tüdőnk által megvalósított tevékenységet érthetjük. Minden légzésnek tekinthető, ami egy bizonyos ritmus szerint kitágul és összehúzódik és amikor eléri tágulásának vagy összehúzódásának pillanatnyilag szélső határát, egy átmeneti szünetet tart a két fázis között. (Érdekességként: a magyar nyelvben a légzés a lélek szóból származik – lélekzés).

Az egyik, szemmel is nyomon követhető légzési ritmus az oxigén felvételét lehetővé tevő izommozgás sorozat: a tüdőlégzés. Viszonylag könnyedén kitapintható egy másik alapvető testi ritmus, ami az ereknek a vér keringésének megvalósításával együttjáró tágulása és összehúzódása: a szívritmus, szívdobogás. A test legbelső, legfinomabban érzékelhető ritmusait pedig nemcsak az agy körül, illetve a gerinccsatornában keringő agyi-gerincvelő folyadékban (cerebrospinális fluidum vagy liquor ), hanem minden testszövetben egyidejűleg is tükröződnek.

A test agyi-gerincvelő folyadékot termel, mellyel egy bizonyos ütem szerint feltölti az agyat és a gerincvelőt burkoló ún. durazsákot (duracső vagy dura mater). A folyadékok összenyomhatatlansága miatt a növekvő folyadéknyomás durazsák körüli szövetekben, illetve azokon keresztül finom kitágulást okoz, hasonlóképpen mint a levegővel teleszívott tüdőnk körüli szövetek tágulása. Amikor az agyat és a gerincvelőt a durazsák kötőszöveti membránjának öblein keresztül tápláló illetve salaktalanító liquor elhasználódik, testünk méregtelenítő rendszerébe kerül a durazsákból. Az ezzel együttjáró folyadéknyomás csökkenése a tapasztalt kezelő számára érzékelhető összehúzódással jár együtt.

Amikor ezt a jelenséget az 1900-as évek elején egy amerikai orvos, Dr. Sutherland felfedezte úgy hitték, hogy megtalálták a kulcsot az élet titkához, a craniosacralis rendszert tekintették a legfontosabbnak és az agyi-gerincvelő folyadék percenkénti 8-14-es ciklusú ritmikus pulzálását hitték a legfontosabb testi ritmusnak.

Kétségkívül igen fontos feladata van a központi idegrendszer táplálásáért és méregtelenítéséért felelős rendszernek, csakúgy mint bármely más testi rendszernek, mivel bármelyik működési zavara azonnal kihat az egész testre. Talán nincs is értelme megpróbálni fontossági sorrendet felállítani, hiszen ezáltal éppen a szétválaszthatatlan egységről kezdünk el hibásan gondolkodni. Az agyi-gerincvelő pulzálásanak ritmusával kapcsolatban is az érdekes kérdés az, hogy mi vezérli, mi határozza meg aktuális sebességét, és az hogyan lehet összefüggésben a test állapotával.

A craniosacralis biodinamika három,  minden testszövetben tükröződő ritmust különböztet meg azok légzési ritmusának sebességei alapján. A craniosacralis terápia biomechanikus megközelítése jellemzően a percenként 8-14 ritmus szintjén dolgozik. A biodinamikus megközelítés ezen túl, a percenkénti 2-3 ciklusra is, melyet a biodinamika egyik nagy úttörője Dr. James Jealous semlegesnek (neutral) nevezett, illetve a 100 másodpercenként 1 ciklus (ún. long tide) légzési ritmusok szintjére is hangolódik. Többek között ezen ritmusok formájában nyilvánul meg a Dr. Sutherland által az Élet Lélegzetének (Breath of Life) nevezett teremtőerő, mely az élőlények létezésének oka és forrása.

Ahogyan a szív- és a tüdőlégzés ritmusai alapján következtetni tudunk a test egészségi és pszichés állapotára, úgy a test finomabb ritmusainak minősége, ereje, vízszintes és függőleges kiterjedése is diagnosztikai eszközként szolgál a gyakorlott kezelő számára. A szívritmust nemcsak közvetlenül az ereket tapintva, hanem az azokat borító szöveteken keresztül is képesek vagyunk érzékelni. Hasonlóképpen a tapasztalt craniosacralis kezelő számára érezhető, hogy a szövelégzési ritmus mely testtájékokon nem tud zavartalanul áthaladni. Nyomon követhető továbbá, hogy a kezelő aktív figyelmének támogatásával hogyan rendeződnek át a feszült szövetek, ezáltal lehetővé téve, hogy az önszabályozó ritmusok az egész testet szimmetrikusan, harmonikusan és erőteljesen átjárhassák. Hasonlóképpen ahhoz, amikor mellkasunk, rekeszizmunk feszültségeinek oldódása után ismét mély be- és kilégzéseket tudunk tenni.

Aktuális tudatállapotunktól függ, hogy testünkben mely ritmus tud dominálni. Hétköznapi, az ébrenlét során folytonosan készenlétben lévő tudatállapotunkban a craniosacralis ritmus vagyis a percenként 8-14 kitágulás és összehúzódás dominál és a relaxált tudatállapot során nyílhat lehetőség a 2-3 ciklus/perces neutral ritmus dominánssá válására. A 100 másodpercenként egy ciklus tükröződése a testben egy semmihez sem hasonló nyugalommal tölt el Bennünket, ezen állapot természetes módon a mélyalvás fázisában tud megtörténni, amikor a pszichénk teljesen kikapcsol és a test fölötti befolyása ideiglenesen megszűnik.

Testünk számára ez a legfinomabb szinttű újrarendezés időszaka, amikor a test természetes önszabályozása a leghatékonyabban tud működni, mert az önrendező ritmusok, tágulások és összehúzódások a test laza szöveteiben hatékonyabban tudják jótékony hatásukat kifejteni mint az ébrenléti állapottal együttjáró mindig kicsit feszes izomtónusok közepette. A biodinamikus craniosacralis kezelés célja ezen természetes öngyógyító tudatállapot elérése, melynek során lezajló önszabályozó folyamatokat akár tudatos szinten is képes megtapasztalni az aki a kezelést kapja.

Már a megtermékenyített petesejtben elindul egy ritmikus pulzálás és az embrió kifejlődésének kezdetén a craniosacralis rendszer kezdeményei épülnek ki először a csírában. Személyes tapasztalatom szerint a klinikai halál megállapítása után egy órával, más craniosacralis kezelők személyes beszámolói alapján pedig még hat órával később is érzékelhető volt a hosszú ár-apály (long-tide) ritmus.

Rendkívül meghatározó tapasztalat kapcsolatot teremteni a testet alfaként és omegaként szabályozó rendszerrel, szavakkal nem leírható tudással gyarapít minket azokról a törvényekről melyek mind a testet, mind pedig a világot működtetik. A tervszerű megelőző biodinamikus craniosacralis kezeléssel, jellemzően havi egy alkalommal, nemcsak a betegségek kialakulása kerülhető el. Fejlődik testtudatunk, kialakul és megerősödik kapcsolatunk azokkal a mindannyiunkban tükröződő finom ritmusokkal, melyek létrehoztak és életben tartanak bennünket.

Életerők
Minden változáshoz energiára van szükség. Ezt ugyanúgy megtapasztalhatjuk a mindennapi életünkben, mint ahogyan az alapszintű fizika tanai is bizonyítják. Egy bizonyos állapotból egy másik állapotba való átmenethez energiát kell befektetetni, hogy a kívánt átalakulás létrejöhessen, legyen szó szilárd halmazállapotú anyag cseppfolyóssá válásáról, egy nehéz élethelyzet megváltoztatásáról vagy éppen egy nemkívánt testi tünet megszüntetéséről.
A változáshoz szükséges energiát forrásai azonban különbözőek lehetnek. Ahogyan mindannyian érezzük, rendelkezünk egy bizonyos belső erővel, melyet az ébrenlét minden percében használunk a testük egészségben tartásától kezdve munkánk elvégzésén át egészen az érdekeink képviseléséig. Egyszerűen szólva ezzel tartjuk egyben az életünket, és amikor ideiglenesen fogytát érezzük annak az energiának, akkor az hamar meg is mutatkozik vagy az egészségünk megrendülésében vagy abban, hogy kezdenek kicsit “nem úgy menni”, széthullani a dolgaink.
Megfigyelhetjük, hogy minőségi alvás után, a természetben járva, nyaraláskor, tengerparton vagy néha csak másokkal beszélgetve “feltöltődünk”, energizálódunk, melyet általában felszabadult jókedv kísér. Mi történik pontosan ilyenkor? Honnan nyerjük vissza az energiaszintünket, hol van az az energia addig és hogyan jutunk hozzá?
Ahogyan a kvantumfizika és a biodinamika filozófiája is magyarázza, az egész létünk alapja a még fizikai formát nem öltött minőség az úgynevezett potenciál. A potenciál a megvalósult fizikai világunk “háttere”, mely se nem látható, se nem mérhető, de a lét minden pillanatában áthatja az anyagot, és annak fenntartásához, változásához, élő szervezet esetén az életbentartásához és gyógyításához szükséges energiát “szolgáltatja”, mely arányaiban jóval több mint amennyit testünk a táplálékok emészése során fel tud szabadítani.
Nyugodt tudatállapotban, például a mélyalvás fázisában “automatikusan” felerősödik a potenciál bioenergiává válása, mely szervezetünk egészségben tartásához, újrarendezéséhez és az öngyógyulásához szükséges. Ez a folyamat természetes módon történik, ötmillió év evolúciójának hozadéka, enélkül létünk elképzelhetetlen lenne, hiszen nem szaladgálhatnánk állandóan tudatos segítségért az életünk során minket a természetes egyensúlyunkból kimozdító hatások ellensúlyozása végett.
Ezen rejtélyes potenciál azonban tettenérhető, valójában szinte fizikailag tapintható az energiává válásakor, mely folyamat belső figyelmünk vagy külső segítség hatására történik. Testünk körül egy folyamatosan változó alakú, gyakran táguló, majd összehúzódó, sűrű légszerű felhőként érzékelhető a tapasztalt kezelők számára. Pusztán ezen személyes potenciálmezővel való kapcsolatfelvétel, érzékelése, változásainak megfigyelése fizikai szintű változásokat és azokkal együttjáró testérzeteket okoz.
Ahogyan a kvantumfizikai kísérletekben is bizonyítottan a megfigyelő hatással van a megfigyelt tárgyra, személyre vagy jelenségre, a létezés ezen számunkra érzékelhető legfinomabb szintjén is fejleszthető figyelmünk, jelenlétünk az, ami az említett természetes folyamat támogatásához szükséges. Ilyenformán a biodinamikus szemléletű, vagyis a természetes folyamatokkal harmóniában történő, kezeléskor a test fizikai, szöveti szintű változásaihoz szükséges energiát nem fizikai erő befektetésével és a test szándékos változtatásával – vagyis fizikai manipuláció által -, hanem az élet minden pillananatában egyébként is zajló, potenciál életenergiává válásának támogatásával érjük el. Ezt egy bizonyos szinten külső segítség nélkül, már tudatosan magunk is végezhetjük, melyhez szükséges belső figyelmünk, jelenlétünk fejlesztése életutunk részévé válhat.
A test és a tenger analógiája
A testben, finom szinten érzékelve azt, különböző sebességű, jellemzően hosszanti irányban végighaladó hullámszerű érzetek figyelhetőek meg.
Ezeket, a testet ciklikusan ismétlődve kiterjesztő majd összehúzó ritmusokat a tenger ár-apály jelenségéhez szokták hasonlítani.
Valóban, a tenger kiterjedése majd visszahúzódása, amely a Hold tömegvonzásának eredménye, nem a tenger “belső” mozgása, hanem egy azon kívülálló erő okozta ciklikus folyadéklégzés.
Ez analógiát mutat a biodinamika filozófiájának tanításával, miszerint a testben a
Dr. Sutherland által Élet Lélegzetének (Breath of Life) elnevezett, a test szöveteit 100 másodperces ciklusokban átjáró kiterjedés és összehúzódás forrása nem a testben, hanem azon kívül keresendő.
A testet átjáró, átrendező, életbentartó, egyelőre számunkra ismeretlen helyről érkező majd az ismeretlenbe távozó hullám, ahogyan a tengerben az ár-apály, a testünkben csak tükröződik, egy időre belekap, mint szél a vitorlába, rendezi, iránybaállítja majd tovahalad.
A craniosacralis rendszer fontosságának felismerője és a biodinamikus szemlélet egyik atyja Dr. Sutherland a “The Cranial Bowl” című könyvének megjelenése előtt tanítványai segítségével több mint 40(!) éven keresztül tanulmányouzta a craniosacralis rendszert és az általa a test működését, de amikor élete végéhez közel azt kérdezték tőle, hogy
– Honnan ered az Élet Lélegzete?
Ő állt egy darabig az ablakon kinézve, majd azt mondta:
– Nem tudom.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy miként magyarázható a testben tükröződő ciklikus légzés, melyet ritmikus szövetlégzésnek is neveznek. A biomechanikus szemlélet a test biológiai működésének tulajdonítja, a test különböző élettani ritmusainak a testfolyadékokra gyakorolt összhatásának feltételezi a jelenséget.
A biodinamikus megközelítés egy minden élőlényt átjáró energiahullámnak értelmezi, mely növelő, kiterjesztő majd összehúzó hatást fejt ki a test szöveteire. Ha a szövetekben nincsenek feszültségek akkor harmónikusan, teljesen szimmetrikusan tud végighaladni a testen, illetve az esetleges blokkokat a mozgásával egyidejűleg képes feloldani, kisimítani.
Hogy honnan érkeznek a testet rendező hullámok arra egyelőre nincs egységesen elfogadott magyarázat. Ahogyan a kvantumfizika is csak egy elmélettel tud szolgálni arra vonatkozólag, hogy honnan érkeznek a világunkat alkotó szubatomi részecskék.
Talán ugyanonnan.
Vagy ahogyan tenger hatalmas víztömegét képes a holdvonzás megmozgatni és azt is tapasztaljuk, főként a hölgyek, hogy a testünkre is hatással van, hiszen javarész az is vízből áll, ennek analógiájára ha kicsit szabadon engedjük a fantáziánkat, akkor elképzelhető, hogy akár a Földdel és közeli bolygóival, melyen-melyekhez évmilliók alatt evolválódott az emberiség, való kapcsolatunk összhatása adja ezen ritmikus hullámokat, melyek testintelligenciánk mint vevő segítségével az energiát szolgáltatják testünk természetes harmonizálódásához, ha esetleg valakinek az efféle Földhözragadt:) elképzelések tűnnek szimpatikusabbnak.
A testet rendező hullámok csak nagyon ellazult állapotban, nyugodt idegrendszer mellett tudják kifejteni áldásos tevékenységüket, mely a biodinamikus craniosacralis kezelés közben akár tudatos szinten is megfigyelhető.

Egyébként pedig a mélyalvás tudatállapota teszi lehetővé, hogy az ébrenlét állandóan készenléti idegállapotával óhatatlanul együttjáró izomfeszültségektől és a psziché befolyása alól kiszabadult testünket hatékonyan át tudja járni ezek a gyógyító hullámok.

Ha ez a folyamat természetes módon nem történne meg éjszakánként akkor már nem élnénk, hiszen tudvalevő, hogy hatékony kínzási forma az alvásmegvonás.
Ahogyan a hajó vitorláját is meg kell lazítani, hogy bele tudjon kapni a szél, a test ilyetén való önrendeződéséhez is egy megváltozott tudatállapottal együttjáró ellazulás teremt alapot. A testet uraló szövetfeszültségeknek csökkenniük kell, hogy legyen némi hely a test sejtszintű újrarendezéséhez, ehhez pedig az idegrendszer nagyon nyugott állapotára van szükség. Ha az ellazult szövetekben keletkezik némi hely, akkor a testfolyadékok, a folyadékok természeténél fogva, igyekeznek azt maximálisan kitölteni. Ráadásul ahogyan a tengerben a Hold hatása, bennük is tükröződni tudnak a testet mindig rendezni igyekvő természetes hullámformák.
Ehhez teremti meg a feltételeket a biodinamikus craniosacralis kezelés, mely a testben megjelenő rendező hullámok munkájának finom támogatásából áll.
Ahogyan a tenger hullámai tökéletes harmóniában tudnak kiterjedni és visszahúzódni a part homokos fövenyén, olyan az ellazult testet átjáró energiahullámok érzete is és ugyanolyan diszharmónikus visszaverődésérzetek tapasztalhatóak a szöveti blokkok környékén mintha a tengervíz a kemény sziklákon törne meg.
De ahogyan a tenger a legkeményebb sziklákat is porrá őrli idővel úgy mossa szét a testben is a szöveti blokkokat. Minél lassabb hullámok tudnak tükröződni annál gyorsabban zajlik le ez a jelenség, mert ezeken a szinteken a test változásokkal szembeni természetes ellenállása megszűnik. A kezelés hatékonyságát a kezelő fizikai manipulációtól mentes megközelítése jelentősen növeli. Ez a biodinamikus megközelítés alapja.
Érdekes továbbá, hogy amíg az ár-apály kiterjedése és visszahúzódása egy szemmel nem követhetően lassú folyamat, amelyre nemigen vannak hatással az esetleges viharok vagy a felszínen elhaladó hajók, vele egyidejűleg jelen van egy szemmel is látható, a szél keltette hullámzás amely ugyancsak ritmikusan, egy gyorsabb ciklus szerint ostromolja a partokat. Hasonlóképpen a testünkben is több rendező ritmus tükröződik egyidejűleg, tudatállapot kérdése, hogy melyik tud dominálni benne, hogy testünk a szörfdeszkájával meglovagolhassa azt.

Az egészség

Az egészség a craniosacralis biodinamika megfogalmazásában nemcsak az az állapot, amikor nem vagyunk betegek. Akkor vagyunk egészségesek, ha a testünk működését irányító rendszer, a homeostatis zavartalanul tud működni. A homeostatis a szervezet azon képessége, amely életünk minden pillanatában  automatikusan gyógyít bennünket, szabályozza a testünkben zajló biológiai folyamatokat, valamint folytonosan egy lehetséges egyensúly megteremtésére és fenntartására törekszik.

Amíg élünk, addig a testünk és pszichénk – hiszen ezek nem választhatók el egymástól –, mindig külső és belső hatások alatt áll. A külső hatások a minket körülvevő környezetből érnek minket, például a fény, a hangok, a levegő és a táplálék, amit magunkhoz veszünk. Belső hatások pedig a bennünk szüntelenül zajló biológiai folyamatok, valamint a külső ingerekre, illetve azok hatására felmerült emlékeinkre adott érzelmi reakcióink. Ezen külső és a belső hatások egymással szoros összefüggésben állnak, közvetlen meghatározói tudatállapotunknak, egészségünknek és közérzetünknek is.

A test szöveteinek a szorongással vagy stresszel járó feszültsége például korlátozza még a legjobb minőségű táplálék megfelelő módon történő megemésztését is. Ugyanakkor a felszabadult lelkiállapottal járó laza szövetekben zavartalan a vér és más testfolyadékok (pl. a nyirok és az agyi gernicvelő folyadék) keringése, ezáltal az immunrendszerünk közömbösíteni tudja az esetlegesen káros hatásokat. A biológiai kutatások alapján már ismert folyamat, hogy gondolataink és a hatásukra megjelenő érzelmeink miként alakulnak át az agyalapi mirigyben a sejtek működését befolyásoló biokémiai anyagokká.

A craniosacralis biodinamika olvasatában az egészséget folytonos mozgásként értelmezzük. Testünk – a belső intelligenciája, a fejlődés számtalan éve során belénk kódolt gyógyító és szabályozó terve szerint – minden pillanatban a lehetséges egyensúly és harmónia irányába törekszik. Csak lehetőségre van szüksége ahhoz, hogy hatékonyan el tudja látni a feladatát, melyet természetes módon leginkább a mélyalvás állapotában tud megtenni.

Fontos lenne napi szinten, tudatos relaxációval alkalmat adnunk a test természetes újrarendeződésére, az öngyógyulásra, mielőtt még egy betegség kényszerítene minket ágyba. Mivel modern korunkban megfelelő oktatás híján szinte alig van tudatos kapcsolatunk testintelligenciánkkal és a legtöbbször magunkra sem fordítunk elegendő időt, a biodinamikus craniosacralis kezelés ezen kapcsolat megteremtését, és hosszabb távon tudatossá válását is célozza, továbbá alkalmat teremt a test természetes önszabályozásra is.

A betegségek tünetei már csak legvégső következményei annak a folyamatnak, hogy testünk önszabályozó rendszere egy ideje nem képes feladatát tökéletesen ellátni. A biodinamikus craniosacralis kezelő figyelmének központjában a testintelligenciával való kapcsolatfelvétel és a test legfinomabb, legmagasabb szintjein zajló önrendező folyamatok segítése, gyengéd támogatása áll. Ez alapvető különbség lehet más módszerekhez képest melyek fókuszában a betegség megnyilvánult tüneteit célzó valamilyen ellenintézkedés van. Ahogyan Dr. Still, az egyik alapítóatya megfogalmazta: ”Célunk az, hogy rátaláljunk az egészségre, betegséget találni mindenki tud”.

A betegségek és a testben megmutatkozó nemkívánatos jelenségek a biodinamikus craniosacralis kezelés hatására visszatérő testi egyensúly és lelki harmónia következményeként szűnnek meg. Mivel a tapasztalt kezelő tudja, miként segítse a test belülről, annak saját ütemében, természetes módon kibontakozó öngyógyító folyamatait, az azok hatására bekövetkező változások is tartósabbak lehetnek, mintha külső manipuláció vagy stimuláció hatására történtek volna. A modernkori orvostudományhoz képest jelentős szemléletbéli különbség, hogy nem a betegségeket igyekszünk gyógyítani, hanem a kezelés során mindig csak az egészséges egyensúly helyreállását segítjük, figyelmünkkel az azt gátló tényezők, gyökérokok megszűnését támogatjuk, melynek következtében szűnnek a panaszok, tehát következhet be a gyógyulás.

Aki igazán törődik az egészségével, nem várja meg, amíg egy betegség jelzi, hogy a szervezet már jóideje nem tud optimálisan működni. Alig száz éve élt embertársainkoz képest a mi idegrendszerüket számtalanszor több inger éri, ugyanakkor a civilizációval járó feszített munkatempó, a zajos városi környezet és felgyorsult életünk mellett kevésbe tudunk minőségi alvást és napi szinten beütemezett relaxációt megvalósítani. Talán sosem volt nagyobb szükség olyan módszerekre, melyek idegrendszerünk harmonikus működését és testi-lelki egyensúlyunk visszanyerését, ezáltal egészségünk fennmaradását támogatják.

A test egyensúlya

Testünk, mint egy festmény, magán viseli létünk minden ecsetvonását. Tükröződik benne az összes minket ért fizikai vagy lelki trauma.  Működését alapvetően befolyásolja pszichés és fizikai állapotunk, érzelmi reakcióink, gondolat-, mozgás- és tartásmintáink valamint személyes hiedelemrendszerünk is. A vászon mérete és formája alapjaiban adott, ámbátor kitartó munkával formálható, átalakítható, de alapvető testtípusunkat, felépítésünket lágyszöveteink velünk született, összefüggő hálózata adja.

A harmónia titka nem múló ideálokhoz való hozzáformálódás, hanem eredendő alkatunknak megfelelő életvitel, a test természetes igényeinek kielégítése mind táplálkozás, mind mozgás terén, valamint az optimálisan elérhető egyensúly megtartása. Ez nem feltétlenül jelent tökéletes szimmetriát, hiszen az a test esetében nem is érhető el. Ennek biológiai okai vannak. A fejlődésben nincsenek egyenes irányok, csak bal vagy jobb. Ezek eredője adhat egy többé kevésbé függőleges középvonalat, de az sem statikus, hanem minden pillanatban a dinamikusan változó egyensúlyra törekvés eredménye.

Lágyszöveteink nélkül csak egy halom csont lennénk egy bőrzsák alján. Alapjaiban a kötőszövetek végtelen hálója határozza meg testünk formáját. Az embrió fejlődése során is a lágyszövetek adják azokat a belső tereket melyekbe a csontok “belenőnek” és később, egész életünk során a lágyszövetekben lévő feszültségrendszer határozza meg, hogy a térben hol helyezkedjenek el csontjaink.

Rendkívül fontos, hogy szöveteinkben csak azok a feszültségek legyenek jelen, melyek testünk  a nehézségi erővel szembeni megtartásához, valamint funkcionális mozgásaink kivitelezéséhez szükségesek. Minden további feszültség kimozdítani igyekszik a testet aktuális egyensúlyából, melyekkel szemben az egyensúly megtartása érdekében a testnek egy ugyanakkora ellenerőt kell gerjesztenie, mely szükségszerűen egy újabb feszültséggel jár együtt.

Nemcsak pszichénk markánsabb reakciói jelennek meg azonnal a testünkben, mint például a stressz hatására megfeszülő izmok vagy szöveteinknek a boldogsággal együttjáró általános ellazulása.

A minket ért külső (érzékszerveink által közvetített ingerek ) és belső ( gondolataink és az azok hatására felmerülő személyes emlékeink ) hatásokra adott érzelmi reakcióinkra az agyalapi mirigy biokémiai vegyületeket választ ki, melyek a vér által a sejtekhez jutva alapjaiban befolyásolják azok működését.

Ezek a belső szövetfeszültségeket, valamint a testet ért fizikai traumák ( ütés, égés, sebek, műtéti hegek ) hatására a szövetekben maradó működészavarokat igyekszik testintelligenciánk minden pillanatban, legjobb tudása szerint, kompenzálni, melyet leggyakrabban csak újabb szövetfeszültségek ébresztésével tud megtenni.

Ha valamilyen okból medencénk az optimális helyzetéhez képest tartósan balra elcsavarodik, akkor rendszerint a vállöv jobbra csavarodva igyekszik a felsőtest egyensúlyát úgy-ahogy fenntartani. Az ezzel együttjáró szövetfeszülség azonban korlátozza a testfolyadékok zavartalan áramlását amely azonban egészségünk fennmaradásának kerékkötője lehet (bővebben “A testfolyadékok keringésről” című cikkben).

Ezen feszültségi ok-okozati láncolatok életünk során egy darabig még fájdalom nélkül lehetnek jelen testünkben, azonban jellemzően 30-40 éves kortól kezdődően eleinte csak kellemetlen érzetként, majd ha nem teszünk ellene, tartós fájdalomként is megjelennek.

Érdekes módon nem feltétlenül ott ahol az eredendő szövetfeszültségbéli gyökérokok vannak, hanem a leggyengébb láncszemnél, ahol egyébként is funkcionálisan túlhasználjuk, túlterheljük testünket. A túl sok ülés miatt a deréktáj és a nyak a leggyakrabban érintett zónák közé tartoznak, de gyakoriak a térd és bokaproblémák is.

Példaként, akár egy fiatalkorban elszenvedett bokaficamból kiinduló feszültség-láncreakció akár 5-10 évvel a baleset után jelenhet meg derék- vagy nyakfájdalom, esetleg sérv formájában, hiszen a gerinc tartósan aszimetrikusan terhelt csigolyáinak kilépő ideggyökeire ható nyomásra eleinte visszatérő gyulladással, majd egy szerencsétlen mozdulattal együttjáró túlterhelés a porckorong sérülésével járhat együtt.

Más esetben a megbillent egyensúlyt kompenzálni igyekvő pattanásig feszült szalagok végül akár egy rossz lépés következtében sérülhetnek, de tudnunk kell, hogy az már csak a jéghegy csúcsa, az utolsó csepp a pohárban egy hónapok, évek alatt kumulálódott folyamat végén.

Egyszerűen fogalmazva a csontjaink tudnák, hogy hol a helyük, hiszen a fejlődés során úgy alakultak ki, ahogyan a test funkcionális használata megkövetelte. A lágyszöveteinkben lévő pillanatnyi és tartós “felesleges” feszültségek húzzák-tolják ki őket az optimális helyükről, ahova alakjuknál fogva is törekednének.

Az emberi test egészen átalakult amikor az evolúció során a négykézláb közlekedést felváltotta a kétlábra emelkedés. Ekkor például a medencénk, amely korábban inkább a hátsó végtagok szabad és gyors mozgását biztosította, a zsigereink tartókelyhévé is avanzsálódott. Természetesen a felemelkedéssel megváltoztak a gravitáció csigolyákra ható erejének irányai is, ezáltal izmainknak is újabb funkciók ellátásához kellett hozzáigazodniuk. Ezzel együtt csontjaink alakja is úgy formálódott és formálódik mind a mai napig, ahogyan a jellemző funkciók megkövetelik.

Kissé félelmetes belegondolni, hogy hosszútávon mivé formálhatna minket a test modernkori civilizációval együttjáró használata. Hogyha az emberiség tartósan nem használja a testet annak kialakult funkciói szerint, tehát életünk javarészében csak széken a számítógép előtt, autóban vagy a tévé előtt a fotelban ülnénk, csak mobileszközeinket kezünkben tartva magunk elé, lefelé nézve tartanánk a fejünket. Nem szednénk több gyümölcsöt a fáról felfelé nyúlva, nem néznénk föl a csillagos égre, nem gyalogolnánk és futnánk eleget. Egy idő után méginkább csak a gépesített civilizációban maradhatnánk életben, mely esetleges megszűnése a mi végünket is jelentené. Szánalmas sors lenne ez nagymúltú emberiségünk számára.

Ezt a folyamatot az indiai filozófus Krisnamurti tömören így jellemzte : “Rossz irányba indultunk”.

Fontos tehát, hogy idejében észrevegyük a testünkben felhalmozódó nemkívánatos feszültségeket, mielőtt azok végleg elkanászodva tartós zavarforrássá válva nehezítenék meg életünket, hiszen ekkor már segíteni is nehezebb, hogy a test visszanyerhesse megrendült harmóniáját.

 

A gyengédség

A gyengédség nem tévesztendő össze a gyengeséggel. A gyengeség az erő hiánya. Valóban csak az erős tud igazán gyengéd lenni, kinek a Sors nemcsak erőt és ezáltal hatalmat is adott mások felett, hanem személyiségfejlődése során képes volt megtanulni miként uralhatja azt.

Magas szintű megértésről tanúskodik ha valaki tudja, hogy minden cselekedetünk, mely tudatlanságunkból adódóan, nincs harmóniában a Világtörvénnyel előbb-utóbb visszaszáll ránk, minden erőfeszítésünk egy ugyanakkora ellenerőt ébreszt a világot irányító erők végtelen szövedékében.
A taoizmus a nem-cselekedve-cselekvésként magyarázza azt a lelkiállapotot ahonnan a bölcs szemléli a körülötte zajló eseményeket. Puszta jelenlétével formálja, befolyásolja azokat, de csak annyit tesz amennyit a helyzet aktuálisan tőle megkövetel.
Ezen emelkedett létezési szinten egyedül az intuíció adhat valós iránymutatást, hiszen a dolgok megítélése egónk számára szubjektív, sosem láthatjuk, hogy a pillanatnyi esemény hol helyezkedik el a Nagy Képben. Lehet, hogy amit most jó cselekedetnek vélünk, az illető vesztét okozhatja később.
Világunk minden pillanatban milliárdnyi észlelhetetlenül apró és sorsfordítóan hatalmas történések, akciók és ellenakciók örvénylő forgatagában izzik, melyben hangyányi szerepünk eljátszásához szüntelen keressük az útmutatót.
Mit tegyek, hogy az jó legyen nekem, a szeretteimnek és ne okozzon senki másnak se kárt?
Miként cselekedjek harmóniában a világ láthatatlan összrezgésével, hogy az ne újabb zavarokat keltsen, hanem a Jót támogassa abban, hogy még inkább áthathassa az anyagi valót?
Hogyan érhető el az a tudatállapot ahol egyértelműek a cselekedetek helyes irányai?
Létünk szinte már megszokott, természetessé vált szenvedéséből megszabadulni vágyó ember örök kérdései ezek.
A világ bonyolult, de az emberi test nyelve megtanulható és világosan érthető.
Benne megfigyelhetjük miként törekszik a harmónia az élet minden pillanatában arra, hogy a káoszt uralható renddé formálja, hogy a testi-lelki egészségünk megteremtéséhez és megtartásához pusztán csak meg kell állnunk egy pillanatra és hagynunk, hogy az a nyugalom által megteremtett lehetőség által magától kibontakozhassék.
Csak a teret és a lehetőséget kell biztosítanunk a potenciál kibontakozásához, mely a természetadta harmóniára való törekvéshez szükséges változásokhoz szükséges energiát szolgáltatja.
A gyengédség segít hozzá minket, hogy olyan magas szinteken kapcsolódhassunk a testhez, ahol megszűnik annak a változásokkal szembeni természetes ellenállása.
A fejlődés évmilliói alatt evolválódott emberi szervezet mindent tud az öngyógyulásról.
A világ javarészét elpusztító járványok és kataklizmák túlélőinek leszármazottai vagyunk.
Testintelligenciánk kapcsolódni tud a kollektív testtudathoz, ahol a világon vala élt összes létforma testbéli életének minden tapasztalata hozzáférhető. Csak hagynunk kell, hogy ezen kapcsolat által az onnan lassanként átszüremlő információ átformáljon, fejlesszen és gyarapítson minket. Kibontakoztassa a bennünk rejlő potenciált.
Ehhez a figyelmen és a Világtörvénnyel való harmonikus együttműködésre törekvő hozzáálláson kívül nincs is másra szükség. Nem a rövid kis életünk maroknyi élettapasztalátából növesztett egónk döntéseire kell hagyatkoznunk, hanem meghallani a szavát lényük azon részének ami valójában vagyunk.
Ha egy pillanatra el tudjuk engedni a túlélés ösztöne által bennük létrehozott folytonos cselekedni akarás vágyát, akkor a bölcsek mosolyával, a Rend lassankénti megismerésének megnyugtató biztonságérzetével figyelhetjük meg, ahogyan a harmónia a szemünk láttára bontakozik ki. Ahogyan a testben, úgy a világban is, hiszen a testben is ugyanazok a törvények tükröződnek melyek a világot is formálják.

A testfolyadékok keringése

Az oszteopátia szülőatyja, Dr. A.T. Still belgyógyász és sebészorvos az egészség alapjának ismerte fel a testfolyadékok zavartalan keringését. Ez könnyen belátható, hiszen sejtjeink akkor tudnak zavartalanul működni, ha a vér el tudja őket látni elegendő tápanyaggal és oxigénnel. Ha valamely okból a keringés akadozik, akkor nemcsak, hogy nem jutnak az egészséges működésükhöz feltétlenül szükséges anyagokhoz, hanem anyagcseréjük során óhatatlanul keletkező salakanyagok is kezdenek felhalmozódni körülöttük, ami hosszabb távon különböző betegségek kialakulásához vezet.

A sejtek közelében a vér kilép az erekből és a sejtek egy afféle „vérplazma-mocsárban” úsznak. Ennek a folyadéknak a neve sejtközi folyadék, melynek zavartalan áramlása valóban az egészségünk alapja. Általa jutnak a sejtek táplálékhoz és innen szállítja el a nyirokkeringés a sejtanyagcsere során keletkező nemkívánatos anyagokat.

Ha a lágyszövetek túlzottan feszültek (melynek okairól a „A test egyensúlyáról” című cikkben lehet bővebben olvasni), akkor egész egyszerűen nincs elegendő hely a zavartalan keringéshez. A sejtek közti belső nyomás fokozódik, amire ráadásul a szervezet úgy reagál, hogy még több vért igyekszik oda bejuttatni, amitől az egyébként is túlnyomással küzdő területen előszőr mikro-, majd makroödémák alakulnak ki.

Dr. Still másik fontos meglátása az volt, amit az oszteopátia egyik alapelveként is megfogalmazott. Ha a szövetek működészavarait időben kezeljük akkor a betegséghez vezető folyamatok megfordíthatóak. A biodinamikus craniosacralis kezelés során a kezelő rendkívül finom szinten érzékeli a szövetek állapotát és magában diagnózist állít fel az alapján, hogy a testben tükröződő finom ritmusok (Erről bővebben “A testben tükröződő ritmusokról” című cikkben), a ritmikus szövetlégzés mennyire könnyen vagy nehezen tudja átjárni a test szöveteit. A kezelő jóval korábban érzékeli az esetleges működészavarokat mielőtt azok betegséget okoznának és felhívva a testintelligencia figyelmét a szöveti blokkokra, azok a test újrarendeződésével együttjáró ellazulás következményeként megszűnnek.

Ezért is gyilkos dolog a tartós stressz, hiszen az ezzel együttjáró általános szöveti feszültség alapjaiban fojtja meg az egészségünk fenntartásáért felelős zavartalan testfolyadék-keringést. Következményként immunrendszerünk sem lesz képes ellátni a feladatát, és előbb-utóbb ott jelentkezik a probléma, ahol éppen a leggyengébbek vagyunk.

Biodinamika és biomechanika

A biodinamikus szemlélet a mezőgazdaságban a természet ciklusaival harmóniában lévő földművelést, a pszihoterápiában a test szintjén megélt terápiás élményt jelenti.

Hasonlóképpen a gyógyító terápiák fogalomtárában a biodinamika a testet saját belső szabályozó folyamataival harmóniában, azok működését ismerve és azokat alázattal támogatva közelíti meg. A craniosacralis módszer biodinamikus szemléletű alkalmazásakor a testet működtető és irányító legbelső életerőkkel dolgozunk. A diagnózishoz és a kezeléshez is ezen erőkkel együttműködve és azokat tiszteletben tartva, manipuláció nélkül veszünk részt a test önszabályozó és öngyógyító folyamataiban.

A manipuláció szándékától mentes, tapasztalt kezelő a test olyan finom szintjeivel képes kapcsolatot teremteni, ahol a testnek már igen csekély a változással szembeni ellenállása. Érzékelhető, ahogyan a test energia- és potenciál szintjein a kezelő aktív figyelmének és kezelési tapasztalatainak hatására bekövetkező változások a test sűrűbb rétegeiben, a kötőszövetek, izmok, csontok, ízületek szintjén is megjelennek. A biodinamikus craniosacralis kezelés felülről-lefelé, belülről-kifelé irányban segíti a test önszabályozó folyamatait.

A biomechanikus megközelítés nem közvetlenül a testet rendező erőkkel, hanem azok munkájának a test szöveteiben érzékelhető következményeivel dolgoznak, relative aktív technikákat alkalmazva azokra. Az előbbi analógia alapján kívülről-befelé dolgoznak. Számos esetben a direkt technikákat alkalmazó kezelők ahogyan praxisuk során egyre inkább megismerik a testintelligencia működését a biodinamikus szemlélet felé kezdenek vonzódni. Lelkület és személyes megtapasztalás kérdése, hogy kihez melyik szemlélet áll közelebb.

Másik megközelítésben a biomechanikus szemlélet Dr. Sutherland, az egyik alapítóatya a terápiáról alkotott korai, míg a biodinamikus szemlélet életének kései elképzeléseit tükrözi. De Dr. Upledger, a craniosacralis terápia nevű biomechanikus mikromanipuláción alapuló módszer elterjesztője is a “Találozás belső gyógyítóddal” című részint önéletrajzi könyvében arról számol be, hogy kezelési tapasztalatainak előrehaladtával fókusza a direkt manipulációról egyre inkább a belső gyógyítóval, a testintelligenciával való párbeszéd felé tolódott el.

A terápia fejlődése során az oszteopátia erőteljesebb manipulációs technikáiból a craniosacralis terápia mikromanipulációi felé finomodott, ahonnan a biodinamika manipuláció nélküli megközelítése felé is irányt vett.

Jelenlét

A biodinamikus szellemben végzett kezelés során a tapasztalt kezelő jelenléte, aktív figyelme segíti a test önszabályozó, öngyógyító folyamatait.

Kvantumfizikai kísérletek bizonyították, hogy egy figyelő puszta jelenléte nemcsak hatással van a kísérlet végeredményére, de a megfigyelő az akaratával, irányított várakozásával befolyásolni is képes a kvantumfizikai kísérlet eredményét. Ehhez képest a tapasztalt biodinamikus craniosacralis kezelő ítélet és érzelmi reakcióktól mentes, önzetlen figyelme fokozottan hatásosan képes támogatni a testet öngyógyító folyamataiban. A kezelés során gyakran megtapasztalható, hogy még a fizikai érintés előtt változások kezdődnek el a szövetekben, melyek testi érzetek formájában is érzékelhetőek annak számára aki a kezelést kapja.

Mind a kezelő, mind pedig vendégének a testét alkotó szövetek, az azokat alkotó sejteket, a sejteket alkotó atomokat a kvantumfizika értelmezésében az atomoknál is kisebb, szubatomi részecskék alkotják. Ezek szubatomi részecskék helyzete, tulajdonságai, rezgései határozzák meg minden anyag, így a test fizikai szerkezetét is. Ezen a ponton felvetődik, hogy nem szerencsés a testet és annak gyógyulását kizárólag biokémiai és anatómiai módon megközelíteni, hiszen az anatómiai struktúrák már következményei egy annál mérhetetlenül finomabb rendszernek.

A mechanika törvényei jelenleg ugyan nem képesek magyarázatot adni arra, hogy maguk a szubatomi részecskék miként keletkeznek, de ettől még jelenlegi tudásunk alapján érthetően képezik le az ismert jelenségeket. Valójában egyelőre maga a kvantumfizika is csak egy elmélettel igyekszik a szubatomi részecskék, a kvarkok és neutrínók keletkezését magyarázni. A világ azonban létezik annak ellenére, hogy nincs rá érthető bizonyítékunk, hogy ez miként is lehetséges. Hasonlóképpen az emberiség létének tényére sincsen befolyással az, hogy a megjelenésünket és fejlődésünket magyarázó elméletek még az azokat kutató tudósok között is vitatottak, a metafizikai megközelítések különbségeiről nem is beszélve.

Elménk az általunk ismert és elfogadott tényekben és azok összefüggéseiben gondolkodik. Amennyiben sikerül félretennünk e tevékenységét és a test működéséhez afféle gyermeki kíváncsisággal tudunk fordulni, akkor lehetőség adódhat ténylegesen új tapasztalatok szerzésére. Egy egészen más minőségben találkozhatunk a másik emberrel. Az ezzel együttjáró biztonságérzet, önfeledtség megnyitja és felkészíti a testet is olyan változásokra is melyre nem lenne képes a manipuláció szándékától érzett ösztönös ellenállása miatt, amely szintén a homeostatis működésének egyik jellemzője.

Gyakorlatilag bármilyen kezelés, sőt bármilyen emberi érintkezés során, a testünket alkotó és tudatállapotunk által meghatározott bio-elektromágneses mezők kerülnek kapcsolatba egymással. A kezelés során bekövetkező változások, ezen energiamezők egymásra való hatásának következményei.

 

A biodinamikus kezelésről

A kezelés során a tapasztalt segítő (az aktív-figyelem tudatállapotában, meditativ jelenlétével) olyan körülményeket teremt, amelyben létrejöhet a kapcsolat a test legfinomabb önszabályozó rendszerével, a testintelligenciával. A kezelő jelenlétében tükröződik annak kezelési- és élettapasztalata is, valamint a figyelem művészetében való jártassága. Ahogyan kvantumfizikai kísérletek is igazolják, a figyelem már önmagában is jelentős változásokat okoz. Amennyiben a kezelő életszemléletében valóban együttjár a segítő gondoskodás, a testet és a világot mozgató erők összefüggéseinek megértése, akkor “terápiás figyelme” a test hatalmas belső energiáit képes aktiválni, melyek a gyógyuláshoz, fejlődéshez szükségesek. A test finom, belső ritmusaira való ráhangolódás és azok harmonizálódásában való részvétel a lényege a craniosacralis biodinamika holisztikus szemléletű gyógyító módszerének.

A módszer a test önszabályozó, öngyógyító folyamatait támogatja, melyek természetes módon a mélyalvás fázisában tudnak leghatékonyabban kibontakozni, mikor a psziché befolyása a test fölött ideiglenesen megszűnik. Dióhéjban, a kezelés során tudatos szinten élhetjük meg azt, ami egyébként a mélyalvás közben történik bennünk.

Ahhoz, hogy tüdőnk lélegezzen, annak nem kell minden pillanatban tudatában lennünk. Azonban ha akarjuk, könnyedén szabályozni tudjuk a levegővételt. Számos meditációs technika ezen alapul ezen megfigyelésen. Holisztikus szemléletben a légzés hidat teremthet a tudatos és a tudatalatti között. A szív légzésének, ritmusának szabályozása már jóval nagyobb testtudatot igényel és a test egyre finomabb ritmusai felé haladva az akaratunknak egyre kevesebb befolyása van azokra. Az egyéb testi ritmusok is több szinten, egyre finomabb rétegekben érzékelhetőek a tapasztalt kezelő számára. Ezen ritmusok egyszerre vannak jelen a testben, kezelés közben hol egyik, hol másik kerül a figyelem előterébe. A ritmusok legfinomabb szintjén, melynek üteme 100 másodpercenként egy kitágulás és összehúzódás, a test változással szembeni ellenállása igen csekély. Ezen a finom szinten érzékelhető a test potenciálja, a homeostasist támogató életerők, az öngyógyuláshoz, az önszabályozáshoz szükséges belső energia forrása.

A tapasztalt kezelő aktív figyelme, segítő jelenlétének támogatása által a szervezet az öngyógyításához szükséges változások kivitelezéséhez saját forrásából meríthet energiát. A biodinamikus craniosacralis kezelés során nem siettetjük, erőltetjük a változásokat. A gyógyulás folyamatai természetes módon, az adott személy testének saját ütemében kezdenek kibontakozni. A belülről elinduló folyamatokat figyelve, követve, támogatva akkor, és pontosan abban az irányban tudunk a testnek segíteni a természetes szimmetria és harmónia visszaállításában amikor arra mind lelki, mind a szövetek szintjén már felkészült.

A craniosacralis biodinamika filozófiája szerint a tapasztalt segítő figyelme rámutat a testben jelentkező tünetek gyökérokaira és összefüggéseire, de hogy az adott pillanatban tud-e/akar-e változtatni azokon, azt az illető személy dönti el tudatos vagy tudatalatti szinten. Ezen döntések következményei a kezelés során lezajló fiziológiai folyamatok, melyek testérzetek formájában is érzékelhetőek. Fontos megjegyezni, hogy a kezelő jelenlétének a test önszabályozó folyamataira való hatása jelentősen függ a kezelő mentális, fizikai állapotától valamint hogy milyen mértékben képes az aktív figyelem ítélet és érzelmi reakcióktól mentes tudatállapotát megteremteni és a kezelés során fenntartani. Számít továbbá a kezelő biodinamikus craniosacralis megközelítésben való jártassága, kezelési tapasztalata valamint az adott személy aktuális gyógyulási, változási potenciálja aki a kezelést kapja.

 

Levél az örök körforgáshoz

Levél vagyok.
Látom körvonalaim.
Látom testemet,
kitárt érkarjaim.
Pulzáló életerőm
lassú áramlását
érzem
létem örök
mulandóságát.

Vagyok aki vagyok.
Nevezz prófétának,

maga létét
élő, égő
léleklángnak.
Látok másokat is
magam körül szerte,
nézzük egymást
testünk rozsdafolttal verve.

Nézzük egymás hullni,
sorjában a Mélybe.
Testünk egymásra hull,
száradva, enyészve.
Míg fel nem oldoz Anyánk
önmagához véve,
énfosztva térünk meg
télhideg ölébe.

Szerteoszlott testünk
Apánk magába szívja,
Tavasz lelkünket is
nedveivel oltja
a rügybe, kéregbe
ágba és gyökérbe,
újászületésként,
a zöldelő levélbe.

Számtalanszor újra,
míg egy felismerés ámít:
lomb vagyunk mi együtt,
miben minden levél számít.

Jógafilozófia

Korunk legújabb fizikai felfedezései kezdik tudományosan is alátámasztani azokat a kinyilatkoztatásokat amiket a jóga többezer éves hagyománya, legalábbis annak bizonyos értelmezései állítanak. A kvantumfizika felfedezései a racionálisan gondolkodó, csak a bizonyított tényeket elfogadó tudósok nézetét is újraformálták világunk keletkezésével és működésével kapcsolatban. Korunk műszereivel mérhető és matematikai tudásunk által leképezhető bizonyítékokat szolgáltatnak ugyanazon leírásokra, melyeket tudati elmélyülés és tapasztalati megismerés által már évezredekkel korábban keletkeztek és maradtak fenn a jóga hagyománya által.

A jóga filozófiájájának egyik értelmezése szerint világunkat az Egyetemes Lélek egyik megnyilvánulása a Purusa hozza létre. A Purusa  teremtő lélegzete találkozik a végtelen lehetőséget tartalmazó Természettel (a Prakriti-vel) és hozza létre a világunkat alkotó fizikai megnyilvánulásokat, a kövektől és ásványoktól kezdve az érző lényekig.

A tudomány a Természet végtelen lehetőséghalmazát potenciálnak nevezi, melyből a világot alkotó szubatomi részecskék manifesztálódnak.

A jóga, világunk minden fizikai megnyilvánulásának bölcsőjét Ősanyagnak nevezi. Az Ősanyagban a fizikai megnyilvánulásokat meghatározó három minőség: Anyag (Tamasz), Erő (Radzsasz) és Értelem (Szattva) még a megnyilvánulatlanság egyensúlyában van (illetve nincs:). Ez tökéletesen összecseng a Biodinamika filozófiája szerinti ún. Dinamikus Nyugalommal (Dynamic Stillness) ahol a fizikai megnyilvánulásokat alkotó szubatomi részecskék még csak potenciálként, háromdimenziós világunk „mögött és fölött”, mindenhol ottlevő, de mégsem mérhető, megfigyelhető formában vannak jelen.

Hogy minek hatására válik a potenciál fizikai megnyilvánulássá, s ezen megnyilvánulásokat miként tartja fent, élőlények esetén élteti, szabályozza és gyógyítja a folyamatosan manifesztálodó potenciál, arra a tudomány pillanatnyilag nem tud még magyarázattal szolgálni. A kvantumfizika húrelmélete is csak odáig merészkedik, hogy a világunkat alkotó atomnál kisebb részecskék, a kvarkok és a neutrinók egy számunkra egyelőre ismeretlen dimenzióból jelennek meg illetve tűnnek el, számtalanszor a másodperc töredéke alatt.

A jóga filozófiája ugyanezt írja le amikor az Ősanyagból felmerülő elemekről beszél, melyekben az Anyag-Erő-Értelem „aránya” határozza meg, hogy milyen őselemeket formálnak. Például az öt alapelem (Föld, Levegő, Víz, Tűz és Éter) közül a Tűzben az Erő dominál, kevesebb benne az Értelem megnyilvánulása, az Anyagé pedig alig (illetve folyamatos átalakulásban van), míg a Földben az Anyag nyilvánul meg leginkább, az Erő és az Értelem kisebb arányban van jelen. Az őselemek ráadásul egymásban is jelen vannak egymás „jegyében”, példaként a Víz a Föld jegyében jég, a saját jegyében folyadék, a Tűz jegyében gőz, a Levegő jegyében pára stb.

A világunkat alkotó és abban megtapasztalható fizikai megnyilvánulásokat szintén az őselemek bizonyos aránya alkotja.

Példaként az ásványokban vagy a fémekben a Föld, az Anyag dominál, míg a testünket alkotó élő sejtekben ott az összes őselem, az Erő és az Értelem uralja az Anyagot a világot létrehozó és minden pillanatban formáló Élet Lélegzete által. Megfelelő tudatállapotban, figyelmünk, teremtő jelenlétünk által ezen éltető energia manifesztálódását tudjuk elősegíteni.

Ugyanez leírható a szubatomi részecskék által alkotott atomok fizikai jellemzőinek különbségei által is.

Az Igazság Abszolút, de bal agyféltekénk (mely agyunknak csak a fele!) számára értelmezhető megközelítéseinek száma végtelen, és tudományos fejlődésünkkel együtt egyszersmind folytonos változásban is van. Szerencsés mindig észben tartanunk, hogy a már ismert, és számunkra elfogadott tények összefüggéseiben gondolkodó, ezért igen szűkös és korlátolt értelmünk számára próbálunk leképezni valamit, ami talán elmélettel nem is írható le.

Ami igazán fontos, és számunkra leginkább hasznavehető, az a személyes tapasztalatunk. Az által ismerhetjük csak meg világunkat a saját tudatunk számára leképezhető rendszerként.

A biodinamikus kezelés alapfogalmai

Dinamikus Nyugalom (Dynamic Stillness)

A fizikai megnyilvánulás határán túl “található”. Minden megnyilvánulási formáját belülről jövő, dinamikus életerő jellemzi. Az Élet Lélegzete (Breath of Life ) a Dinamikus Nyugalom mélységéből áramlik ki. Minden megnyilvánulás a Dinamikus Nyugalomból emelkedik fel, majd tér vissza. A Dinamikus Nyugalomban jelen van a Teremtés teljes potenciálja. Jelenlétének hatására indulhatnak meg a testben a különböző gyógyulási folyamatok.

 Az Élet Lélegzete (Breath of Life)

A természetfeletti egyik megnyilvánulása, mely a Dinamikus Nyugalomból emelkedik fel, összeköt minket a Forrással és annak teremtő erejével.  Az Élet Lélegzete hozza létre a Hosszú Árapályt (Long Tide), az életet rendező és irányító légzési ritmust, mely minden megnyilvánulásában a szerveződés, rendeződés felé irányít bennünket. Jelenléte  egyetemes szeretetként, ragyogásként és együttérzésként is megmutatkozik.

Hosszú Árapály (Long Tide)

Az Élet Lélegzete által létrehozott, a tenger árapály jelenségéhez ( kiterjedés és visszahúzódás ) hasonló ritmikus mozgás. A Hosszú Árapályban nyilvánul meg az Élet Lélegzetének teremtőereje, ahogyan lokális rendeződéseket és rendezőerőket létrehozva a káoszból rendet teremt. Jelenléte lassú és állandó légzési ciklusként érzékelhető, melynek be- és kilégzési fázisai egyenként 50 másodperc hosszúságúak.  A végtelen Horizontot köti össze a test középvonalával. Jelenléte továbbá Árapály-testként (Tidal body) nyilvánul meg, melyhez a középvonal körül a végtelen térbe való kiterjedés testérzete társul.

Rendező Mátrix (Ordering Matrix)

Az Élet Lélegzete és a Hosszú Árapály által létrehozott és rendezett kvantummező. Megtermékenyítés után ezen mátrix alapján alakul ki az embrió folyadék- és sejtvilága.

Középvonal (Midline)

A Mátrixban létrejött kvantumszinttű rendező és irányító középvonal. A Középvonalon keresztül történik  a Begyújtás (Ignition – a potenciál energiává válása, mely a szövetszintű fizikai változásokhoz szükséges életrerőt szolgáltatja) és az ennek hatására létrejövő rendeződés, átalakulás. A Testben gerinchúr és a folyadéktest tengelyei is ezen középvonal megnyilvánulásai. A szövetek mozgása és rendeződése a gerinchúr középvonala körül, míg a folyadéktest hosszanti és keresztirányú árapály mozgása a gerincvelőcső középvonala, mint tengely körül történik.

Árapály test (Tidal body)

Az Árapály-test a Hosszú Árapály szélesebb és mélyebb megnyilvánulása. A Hosszú Árapály egy középvonalat és akörül egy rendezőmezőt hoz létre és tart fent. Az általa keltett ritmus a folyadékokat átformálja és manifesztálja bennük az árapálymozgás  potenciálját. Az Árapály-testben állandó, 100 másodperces ciklusú ritmikus mozgás érzékelhető, 50 másodperces be- és 50 másodperces kilégzési fázisokkal.

Folyadéktest (Fluid body)

A folyadékok szintjén és közegén keresztül nyilvánul meg az a potenciál ami rendezi az Életet és létrehozza a folyadékok árapály mozgását. A folyadéktest az az ősi közeg amely minden élet alapja. Benne a mozgást folyadék-árapálynak ( fluid tide-nak ) nevezik, melynek sebessége percenként 1-3 ciklus.

Fizikai test (Psysical body)

A sejtek és szövetek létrejöttét és rendeződését a Folyadéktesten keresztül megnyilvánuló potenciál teremti meg. A fizikai testben a sejtek és a szövetek motilitásában érzékelhető árapály-mozgás sebessége megegyezik a folyadék árapályáéval és mindkettőt a Folyadéktestből megnyilvánuló potenciál hozza létre.

A craniosacralis biodinamika es a kvantumfizika

A biodinamikus craniosacralis kezelés során a tapasztalt kezelő jelenléte, aktív figyelme segíti a test önszabályozó, öngyógyító folyamatait. Egyes kvantumfizikai kísérletek azt bizonyították, hogy egy figyelő puszta jelenléte hatással van a kísérlet kimenetelére. Sőt a megfigyelő az akaratával, irányított várakozásával befolyásolni képes a kvantumfizikai kísérlet eredményét. Ehhez képest a tapasztalt biodinamikus craniosacralis kezelő ítélet és érzelmi reakcióktól mentes, önzetlen figyelme fokozottan hatásosan támogatja a testet működtető energiarendszert. A kezelés során gyakran megtapasztalható, hogy még a fizikai érintés előtt szövet szerkezeti változások kezdődnek el, melyek testi érzetek formájában érzékelhetőek annak számára aki a kezelést kapja.

Mind a kezelő, mind pedig vendégének a testét alkotó szövetek, az azokat alkotó sejteket, a sejteket alkotó atomokat a kvantumfizika értelmezésében az atomoknál is kisebb, szubatomi részecskék alkotják. Ezek szubatomi részecskék helyzete, tulajdonságai, rezgései határozzák meg minden anyag, így a test fizikai szerkezetét is. Ezen a ponton felvetődik, hogy nem szerencsés a testet és annak gyógyulását kizárólag biokémiai és anatómiai módon megközelíteni, hiszen az anatómiai tények már következményei egy annál mérhetetlenül finomabb rendszernek.

A mechanika törvényei jelenleg ugyan nem képesek magyarázatot adni arra, hogy maguk a szubatomi részecskék miként keletkeznek, de ettől még jelenlegi tudásunk alapján érthetően képezik le az ismert jelenségeket. Valójában egyelőre maga a kvantumfizika is csak elmélettel tudja a szubatomi részecskék, a kvarkok és neutrínók keletkezését magyarázni. A világ azonban létezik annak ellenére, hogy nincs rá elfogadott bizonyítékunk, hogy ez miként is lehetséges. Hasonlóképpen az emberiség létének tényére sincsen befolyással az, hogy a megjelenésünket és fejlődésünket magyarázó elméletek még az azokat kutató tudósok között is vitatottak, a metafizikai megközelítésekről nem is beszélve.

Elménk az általunk ismert és elfogadott tényekben és azok összefüggéseiben gondolkodik. Amennyiben sikerül félretennünk e tevékenységét és a test működéséhez afféle gyermeki kíváncsisággal tudunk fordulni, akkor lehetőség adódhat ténylegesen új tapasztalatok szerzésére. Egy egészen más minőségben találkozhatunk a másik emberrel. Az ezzel együttjáró biztonságérzet, önfeledtség megnyitja és felkészíti a testet is olyan változásokra is melyre nem lenne képes a manipuláció szándékától érzett ösztönös ellenállása miatt, amely szintén a homeostatis működésének egyik jellemzője. Gyakorlatilag bármilyen kezelés, sőt bármilyen emberi érintkezés során, a testünket alkotó és tudatállapotunk által meghatározott bio-elektromágneses mezők kerülnek kapcsolatba egymással. A kezelés során bekövetkező változások, ezen energiamezők egymásra való hatásának következményei.

Szex és szeretkezés

Ha az ember nagy máglyát rak, akkor lesz egy pillanat amikor a legmagasabbra csapnak majd a lángok, azonban amikor kialszik a tűz, sok időbe telik megint ugyanannyi fát összeszedni. Fáradtágos olyan sok alapanyagot gyűjteni ami az átalakulás során energiává válva meg tudja teremteni az égig csapó lángnyelvek múlandó élményét.

Amikor a pillanat tovaillan, az ember néha kimerülten arra gondol vajon megérte-e az erőfeszítést, apránként adagolva ugyanannyi fa egész éjjel meleget adhatott volna. A pillantot nem lehet fenntartani, elmúltával még a visszaidézése is egyre nehezebb. A pusztán szexuális kielégülést, kielégítést célzó aktussal kapcsolatban gyakran igaznak tetszik a szarkasztikus bölcselet, miszerint “a jelen az örökkévalóság azon része, mely elválasztja a reményt a csalódástól.”

Az emberi közösségek, a család tűzhelyét kis lángon, a tüzet folyamatosan táplálva lehet egész télen életben tartani. A szerelmi együttlét aktusában pedig a kölcsönös, önzetlen figyelem tudja megteremteni, és akár egy életen át a nap minden percében fenntartani azt a finom, folyamatos energiacserét ami miatt, természeten a fajfenntartáson túl, két embernek érdemes együtt lennie.

A szeretkezésnek nincs célja, még az orgazmus sem egy elengedhetetlenül szükséges eseménye. A szeretkezők annyira csak egymásra figyelnek, hogy eközben magukról is megfeledkezve meg tud történni az a természetes energiacsere, melynek nincs tetőpontja és vége, fennmarad addig amíg a figyelem életbentartja. Nem élvezet ad majd kimerít, hanem feltölt, életörömmel és energiával.

Nem feltétlenül tudjuk ezt a viselkedésünkkel befolyásolni, hanem ha a körülmények adottak, akkor természetes módon megteremtődik. Ha az önzést, a kielégülni, kielégíteni vágyás kényszerét, egszerűsítve pszichénk aktivitását ki tudjuk vonni az együttlét sokismertetlenes egyenletéből, akkor a helyére beléphet valami nehezen megfogalmazható, de finom szinten erőteljesen érzékelhető magasabb minőség. Esetleges velejárói lehetnek olyan misztikusnak tetsző események, mint férfiaknál az ejakuláció nélküli orgazmus, de ezekkel kapcsolatban is a spontaneitáson van a hangsúly. Amint megragadni, fenntartani, megismételni akarjuk, a természetes öröm azonnal élvezetté válik.

A szeretkezéssel együttjáró öröm a boldogághoz hasonlóan, melyet nem tudjuk megszerezni sem pénzen, sem erővel, a hasznos és tartalmas életben egyszercsak feltűnik a háttérben afféle titokzatos mosolyú csendestársként. A szex célja az élvezet, a szeretkezés velejárója az öröm. Természetesen, ahogyan semmi sem fekete vagy fehér az Életben, ezen két fogalom is csak a skála két végpontját jelenti, az együttlétekben valamely arányban, sőt gyakran percenként változva vannak jelen.

Testünk biológia felépítése lehetővé teszi számunkra, hogy az evés által a létfenntartásra és a szaporodási aktus által a fajfenntartásra belénkkódolt természetes endorfinfelszabadulást szándékosan megnöveljük vagy megsokszorozzuk. A szexuális együttléttel a drogokhoz hasonlóan kicsikarhatunk több, nagyobb endorfin- vagy dopaminfröccsöt magunkból, azonban ahogyan megtapasztalhattuk, a nagy hullámhegyeket természetszerűen nagy hullámvölgyek követik és a lelki békéhez vezető úthoz hasonlóan először a szélsőséges kilengések csitulnak el mielőtt bekövetkezik a tartós egyensúly.

Mi a teendő derékfájás esetén?

Mi a teendő a leggyorsabb gyógyulás érdekében erős ágyéki gerincfájdalom esetén?

Mi okozza a derékfájást?

A derékfájásnak (összefoglaló nevén lumbágó) sokféle oka lehet. Okozhatja porckorongsérv (discus hernia), a porckorongsérvet megelőző állapotok (protrúzió, prolapszus), idegbecsípődés, az ülőideg gyulladása (ichias), ízületi tok becsípődés, kisízületi gyulladás, stb..

Már akár évekkel az első igazi “beáll a derék” jelenség előtt vannak figyelmeztető jelek: tompa fájdalom az adott gerincszakasz mozgásakor (deréknál főleg előrehajláskor, hosszantartó ülés után, nap végén; terhelés-sport után), illetve gyakori a reggeli, felkelést követő fájdalom is, mely pár óra után az izmok és szövetek mozgás általi „bemelegedésével” eltűnik.

Mi a teendő az első tünetek megjelenésekor?

Az ilyen típusú fájdalmak észlelésekor minél hamarabb érdemes szakembert felkeresni. Enyhe tüneteknél gyógytornász/manuálterapeuta/lágyrész terapeuta lehet hatékony segítség, erős fájdalommal, kisugárzással járó tünetek pontosításához orvosi diagnózis szükséges.

Miben tud segíteni a szakember?

  • Alapos anamnézis felvétel után (az előzmények, tünetek, egyéb betegségek stb…kikérdezése) a szakember összeállít egy kezelési tervet. Ennek a tervnek részei lehetnek különböző manuális kezelések (manuálterápia, lágyrész kezelések, triggerpont terápia), idegmobilizáció, McKenzie terápia stb… és része a célzott, az adott problémára fókuszáló stabilizáló-mobilizáló , egyénre szabott torna összeállítása  (izomerősítés, nyújtás, csigolyák távolítása, porckorongok kisízületek tehermentesítése) és
  • a hétköznapi tartások korrekciója (a velünk született, és életmódunk következtében kialakult tartásminták korrekcióját, és az ebből fakadó statikus testtartásaink és dinamikus mozgásaink korrekciója). Leggyakoribb helytelen statikus mozgásmintánk a helytelen ülés. Nézzünk csak meg egy számítógép előtt, vagy autóban, vagy csak egy étteremben ülő embert: a medencéje maga alá fordul, a dereka domborúvá válik (az ideális homorú helyzet helyett), a háta szintén domborodik, a feje előre csúszik. A derék szempontjából ez többszörösen derékfájdalmat létrehozó veszélyforrás: a derékcsigolyák között elhelyezkedő porckorongok ülésben hatalmas nyomásnak vannak kitéve (jóval többnek mint állásban, vagy járáskor), a domború helyzettel ez a nyomás még erőteljesebb lesz- sajnos ez a porckorongok összelapulását, kinyomódását fogja okozni. A kinyomódás miatt a porckorongsérv (más néven gerincsérv) veszélye nő, az összelapulással közelebb kerülnek egymáshoz a csigolyák ami a kisízületek, az ízületi tok és szalagrendszer sérülését, és ún „ízületi instabilitást”, az ízületek túlmozgását okozhatják, ami ördögi körként tovább rontja a porcok, ízületek stb állapotát. A „domború háttal való ülés” során a derék hátsó részén található szövetek megnyúlnak, sérülnek, összetapadhatnak, működésük elégtelenné válik. Az „rossz” ülés hatással van a medencére és az alsó végtagokra is: egyrészt gondoljuk el, mennyire lesz képes a farizmunk, amin egyfolytában ülünk helyesen és egészségesen működni? Másrészt az üléssel berövidülnek és elégtelen működésűvé válnak a derékra ható. alsó végtagokon található myofasciális láncok tagjai (egyik szakasza például a comb hátsó részén található sokat emlegett „hamstrings izomzat”) közül is jópáran. A derékfájdalmakkal sokszor egyidőben jelentkező kisugárzó fájdalmak oka lehet az ülőideg, de lehet az izmokat beburkoló sokszor említett fascia sérülése miatti fájdalom is.

Mi történik, ha nem vesszük komolyan a kezdeti tüneteket?

Amennyiben ez nem történik meg, a fájdalmak egyre gyakoribbak, erőteljesebbek lesznek (kezdetben évente, később félévente, havonta, hetente jelentkezhetnek), és egyre hosszabb időbe telik, amíg megszűnnek. Idővel gyakori lesz az éles, intenzív fájdalom (pl. előrehajláskor, ülésből való felálláskor) és általános, hogy állandó tompa fájdalomérzet marad a derék területén (krónikussá vált fájdalom), ami kisugározhat a lábakba is.

Akut tünetek:

Az „akut” fázisban éles fájdalom jelenik meg (általában hirtelen, de pár nap alatt fokozatosan is kialakulhat), szinte minden mozdulat és minden testhelyzet fájdalmas lesz. A fájdalom lehet helyi, csak a gerincben érződő, de ezen felül medencébe, csípőbe, lágyékba, alsó végtagokba kisugárzó fájdalom/zsibbadás is jelentkezhet.

Az akut tüneteket a nem kezelt kezdeti tünetek következményeként, mintegy utolsó cseppként a pohárban a következő okok (általában egy alkalommal történő nagyobb terhelés) válthatják ki:

  • erős, nem megszokott fizikai munka, sport (hólapátolás, házimunkák: porszívózás pl.; kerti munkák: ásás, kapálás, gereblyézés, fűnyírás, stb.)
  • hosszantartó ülés (kényelmetlen fotelben, kanapén, széken, autóban)
  • rossz mozdulat”: nehéz tárgyak cipelése emelése, dobálása.

 

Van, hogy ebben az akut fázisban találunk olyan testhelyzetet, ahol „megnyugszik a test” és nincs fájdalom, de van, hogy már nem. Az állandó, erős „idegi” fájdalom miatt az alvás is nehezen megy. Gyakran csak fájdalomcsillapítóval (gyógyszer, injekció, infúzió) csökkenthető a fájdalom, de van, hogy az sem hat.

Mi történik a szervezetben az előbb felsorolt fázisokban?

A mozgásszegény életmód, a rossz tartás, a fokozott idegrendszeri terhelés (stressz) és a gerincstabilizáló izmok specifikus erősítésének hiánya miatt, az izmok-kötőszövetek struktúrája változik (feszülések-összetapadások-gyengülések alakulnak ki bennük), keringésük (vér és nyirokkeringés) romlik, és nem tudják ellátni a csigolyákat és a porckorongokat tehermentesítő-mozgató funkciójukat.

A nem megfelelő gerinchasználat (sok ülés, kevés mozgás, „hanyag tartásmiatt átalakul a gerinc körüli szöveti struktúra (ma nem annyira izomzatról, hanem inkább myofasciáról-az izom és kötöszövetes struktúrák összességéről beszélünk) és megváltozik az idegrendszer izomtónus szabályozó működése is. A szöveteket tónusba hozó idegrendszer egyes „izmokat” túlfeszített állapotba hoz (ún „védekező izomfeszülés” mely megakadályozza a mozgást, így a további sérülés lehetőségét) más izmok „tetszhalott” állapotba kerülnek (miután lezajlott a folyamat, utána sem kapcsolnak be amikor szükség lenne rájuk, a folyamatot tovább rontva).   megváltozott neuromuszkuláris (ideg-izom) működés következtében megváltoznak a gerinc görbületei (az emberek nagy százalékánál a derékszakasz kiegyenesedik az ideális homorú helyzet helyett), és a terhelés túlzottan egyes szövetrészletekre, kisízületekre és a porckorongokra irányul. A helyzetet súlyosbíthatja, hogy az emberek többségénél ez a terhelés aszimmetrikus (strukturális, funkcionális, vagy pszichoszomatikus okok miatt).

A nem megfelelő terhelés következményei:

  • változik a lágyszövetek (izmok, kötőszövet) feszülése: van, ahol túlzott nyomásnak, csavarásnak, húzásnak vannak kitéve, van, hol túlságosan belazulnak, emiatt:
    • az ízületeket körbevevő szalagrendszer bizonyos helyeken túlfeszül, máshol meglazul és emiatt elveszti stabilizáló funkcióját
    • az izomzat szintén egyes helyeken megfeszült, összeragadt, összetapadt,  merev lesz, máshol megnyúlt gyenge, így mind tartási (statikus: állás, ülés, fekvés), mind dinamikus (mozgás) funkciói zavart szenvednek.

A lágyszövetek megváltozott viszonyai miatt többféle zavar alakulhat ki:

  • a szövetekben létrejött csavarások, feszülések, elhúzások miatt bizonyos területek túlterhelődnek: pl. az izmokat beborító, vagy önálló kötöszövetes struktúrák (háti-ágyéki kötőszövet-fascia thoracolumbalis) rostjai sérülnek,
  • két csigolya közti porckorong az optimális helyzetéből elmozdul, leginkább hátra a gerincvelő, illetve aszimmetria esetén hátra- oldalra a gerincből kilépő ideggyökök irányába,
  • a fokozott terhelés miatt a porckorong veszít a magasságából, így a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz (az őket stabilizáló tok és szalagrendszer meglazul) így a kisízületek nem megfelelően terhelődnek: az ízületet körbevevő tok, a gerincvelőből induló ideggyök „becsípődhet”, „összenyomódhat”.

A kialakult fájdalom oka

A fájdalom oka sokféle lehet, de leggyakrabban a fentebb felsorolt „zavarok”hoz kötődik, és általában szöveti diszfunkció, gyulladás kíséri. A gyulladás ödémával (duzzanat) jár, és ez a duzzanat nyomhatja a szöveteket, érzőidegeket, ideggyököket, gerincvelőt is. A fájdalmakat fokozhatja, hogy az idegrendszer parancsot ad a sérült terület körüli izmok-kötőszövetek megfeszítésére (a fentebb is említett „védekező izomfeszülés- ezáltal minél kevesebb mozgást engedve az adott területen), és a befeszült szövetek még inkább fokozhatják a duzzanat által létrehozott nyomást.

Teendők akut tünetek esetén

Fontos tudatosítanunk ebben a fázisban, hogy a fájdalom el fog múlni, de ehhez érdemes betartani a következő instrukciókat:

  • Szakember felkeresése (gyógytornász, orvos)
  • Akut szakaszban (első 2-3 nap) a gyulladás csökkentése
    • Nyugalom- pihentetés és mozgatás-mobilizálás megfelelő arányának a megtalálása: ezek látszólag egymásnak ellentmondó tevékenységek, de a lényeg, hogy találjuk meg azokat a testhelyzeteket (akár séta is lehet) amelyek közben az adott terület a lehető legkevésbé, vagy egyáltalán nem fáj. A fájdalmas rész akkor tud minél hamarabb regenerálódni, ha nem irritálódik (irritáció: amikor mozgás során újabb fájdalmat provokálunk, vagy olyan testhelyzetet veszünk fel, ami közben, vagy után rosszabb a fájdalom). A legújabb kutatások kimutatták, hogy nem a teljes mozgásmegvonás a lényeg, minél hamarabb el kell kezdeni a mozgatást, mobilizálást, így könnyebben tud az adott terület regenerálódni.

A mozgatás, mobilizálás nem aktív tornát jelent: gyógytornász által előírt olyan  gyakorlatok, amelyek nem okoznak erős fájdalmat, de ha nincs ilyen, meg kell találni a lehető legkevesebb fájdalmat kiváltó testhelyzetet (gyógytornász is tud ebben segíteni). Ebben a helyzetben minél több időt kell eltölteni, hogy a szervezet feszültségmentessé tudjon válni. Érdemes szabadságot kivenni, a nyugalom, tehermentesítés, feszültségmentesítés nagyot tud lendíteni a gyógyulás folyamatán.

    • Kerülni kell a fájdalmat provokáló mozdulatokat, testhelyzeteket, mert az irritáció hatására a tünetek fokozódhatnak (tilos: ülés, előrehajlás, a gerinc csavarása, előre döntés).

Akut fázisban tipikusan erős fájdalmakat kiváltó, kerülendő testhelyzetek:

  • ágyból való „felgördüléses” felkelés (helyette ajánlott: talpra húzott lábakkal, és a medencét-vállövet egyszerre fordítva oldalra fordulás, így a gerinc nem csavarodik, majd felülés kartámasz segítségével, és enyhén behúzott köldökkel, combra támaszkodva felállás)
  • ülés után erős fájdalom jelentkezhet (ilyenkor a derék domború helyzetbe kerül, a szövetek terhelődnek, a porc tovább nyomódhat kifelé, a gerinc kisízületein, a befeszült myofascián nagyobb a terhelés), emiatt ajánlott a minél rövidebb ideig tartó ülés, és felállás lásd mint fent (tipikus a wc-n, autóban való ülés utáni erős fájdalom)
  • fogmosás, vasalás, mosogatás (az előredöntött helyzet miatt terhelődik a sérült rész) ezeket a tevékenységeket egyenes háttal, akár nagyterpeszben enyhén hajlított térdekkel végezzük
  • előrehajlások (cipő bekötése stb…) – előrehajlás helyett nagyterpeszben („sumo” terpesz), medencét hátratolva, derekat egyenesen tartva döntsünk előre.

Ajánlott terápiák, szakemberek:

  • Gyógytornász (McKenzie terápia, csigolyák-kisízületek távolságát növelő, nyújtózó, mobilizáló gyógytorna gyakorlatok, lágyrészterápiák- triggerpont kezelés, kineziológiai tapasz, anatomy trains), autogén tréning, cranioszakrális kezelés, relaxáció.

Ezen terápiák hatása:

  • az idegrendszer „nyugtatása” (ez csökkenti a szöveti feszülést, segít rendezni a megváltozott keringési viszonyokat)
  • testszimmetria helyreállításának megkezdése gyengéd módszerekkel
  • Természetes gyulladáscsökkentők: feketenadálytő krém, árnika krém, tapaszok, zselék helyileg alkalmazva.
  • Bizonyos esetben gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése (sok esetben ez elkerülhető).

Nem ajánlott az akut szakaszban:

  • masszázs: a környező izmok lazítása átmenetileg enyhülést hozhat, de a masszázst követően pár óra múlva még erősebb fájdalom jelentkezhet (az idegrendszer azt érzékeli, hogy az általa befeszített izmok-kötőszövetek nem tartanak eléggé, és parancsot ad a még intenzívebb feszülésre, ami fokozhatja a fájdalmakat)
  • szauna, fürdő, meleg kezelések (a gyulladást fokozhatja, a szöveteket átmenetileg belazíthatja)
  • intenzív testmozgás (a séta, bizonyos gyógytorna gyakorlatok ajánlottak, ha közben nem fáj és nem fokozza a fájdalmat)

Amennyiben ezt sikerül megvalósítani, a fájdalom 1-3 nap múlva érezhetően csökkeni fog. Sajnos idővel, amikor már többször volt erős fájdalom a derék szakaszon de nem történt „utókezelés” és nem kezdődött el a test mintáinak a rendezése, van, hogy a 4. nap sincs változás (ilyenkor az orvoshoz forduló beteg jobb esetben non-szteroid, rosszabb esetben szteroid gyulladáscsökkentő és izomlazító injekciókat, infúziót kap). A gyógyszerek lehet, hogy csökkentik, megszűntetik a fájdalmat, de a kiváltó okot nem fogják, így csak idő kérdése mikor jelentkezik ismét. Ráadásul a szteroidtartalmú gyógyszerek ugyan nagy fájdalomnál erős gyulladáscsökkentő hatásuk révén hamar enyhülést hoznak, de káros mellékhatásuk, hogy tovább gyengítik az ízületeket stabilizáló szalagrendszert.

Ha sikerül betartani az akut szakaszra vonatkozó ajánlást, és minél hosszabb ideig egy olyan helyzetben tartani a sérült részt, ahol a legkisebb a fájdalomérzet, a gyulladás 2-3 nap alatt érezhetően csökkenni kezd, a megfeszült izmok ezzel egyidőben elkezdenek kiengedni, egyre több mozgás kivitelezhető fájdalom nélkül, vagy kisebb fájdalommal, mint előtte.

Az akut szakaszt követő regenerálódási fázis

Ebben a fázisban vannak még fájdalmak, de már nem annyira erősek (a maximálishoz képest kevesebb, mint 50%) és vannak fájdalomtalan időszakok is a nap folyamán.

A regenerálódási szakaszban elkezdhető a fokozatosan erősödő, a test jelzéseire különösen nagy figyelmet fordító gyengéd gyógytorna (minden nap, kis intenzitású, rövid ideig tartó ingereket adó, egyre növekvő nehézségi fokú gyakorlatokkal), a már fent említett terápiákkal párhuzamosan alkalmazva. A regeneráló mozgás kezdetben gyógytornász vezetésével ajánlott (egyénre szabott gyakorlatok betanulása és idővel nehezítése), amelyet később önmagában is végezhet a páciens.

Érdemes tudni

A derékfájás kezdeti vagy akut tünetei a test folyamatos önszabályozó, öngyógyító munkájának következtében rövidebb-hosszabb idő alatt maguktól is elmúlhatnak, de a gyökérok, a lágyszövetek, a csont és szalagrendszer aszimmetriája és a hétköznapi életben rögzült helytelen tartás/mozgásminták megmaradnak, ha nem ismerjük fel azokat és nem változtatunk rajtuk! És ha a tüneteket kiváltó okokon nem változtatunk, azok egyre sűrűbben vissza fognak térni, míg végül visszafordíthatatlan változásokat, fájdalmakat okozhatnak.

Az évek múlásával ezen tünetegyüttesek előfordulása egyre gyakoribb, a fájdalom egyre erőteljesebb lehet és a természetes öngyógyulás is egyre hosszabb időt vesz igénybe. Megnő a valószínűsége, hogy egy hirtelen rossz terhelés (nehéz tárgy emelése, sportmozdulat stb…), érzelmi megrázkódtatás, vagy hosszantartó statikus terhelés (pl. napágyban történő alvás, kanapén hanyag testhelyzetben felpolcolt lábbal való ülés stb…) esetén akut tünetegyüttes jelentkezik.

Fontos tudni!

Érzéskiesés; izom gyengeség, -bénulás; vizelet-széklettartási problémák esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Ellenkező esetben ez végleges bénuláshoz vezethet.

 

%d bloggers like this: